Milyen terápiás lehetőségei vannak a daganat terápiának?
Mikor bebizonyosodik a rosszindulatú daganat ténye, egy onkoterápiás terv készül. A korszerű és hatékony tumor kezelés általában kombinált, leggyakrabban műtéti kezelésből, sugár-, és kemoterápiából, valamint hormon érzékeny daganatok esetén hormonkezelésből áll. A műtétre általában gyorsan sor kerül, aztán hetek telnek el a következő kezelésig. Ebben az időszakban sok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, emiatt is nagyon hangsúlyos a pszichés támogatás, mind a család, mind a kezelőorvos, mind a pszichoonkológus részéről. A legádázabb félelmet mindig az ismeretlen szüli, ezért fontos, hogy a páciens alaposan megismerje a rá váró terápiás eljárások lehetőségeit, mellékhatásait és várható kimenetelét.
A terápiák tekintetében van a betegnek választási lehetősége?
Minden daganatos betegségnek megvan az optimális kezelési módja, ami többek között függ a daganat tulajdonságaitól, szövettani típusától, stádiumtól, a nyirokcsomók, távoli szervek érintettségétől, a beteg általános állapotától. Vannak olyan daganattípusok, amikor választani lehet műtét és sugárkezelés között, mert a végeredmény hasonló lehetőségeket rejt. A jellemző az, hogy az orvos az onkológiai protokollnak megfelelő kezelést ajánlja, de mindenképpen szükséges a beteg tájékozott beleegyezése. Ehhez egy minden téren pontos, érthető, az egyéni igényeket figyelembe vevő felvilágosítás szükséges a betegség és a terápia tekintetében.
Kezdjük akkor a sebészeti beavatkozással…
Ez a legősibb daganatterápiás eljárás, amely szinte mindig megelőzi a többi kezelést. Vannak azonban olyan onkológiai megbetegedések (pl. a végbél daganatos megbetegedése), ahol a műtétet megelőzheti sugár-, vagy kemoterápia, illetve ezek kombinációja. Az onkológiai betegek háromnegyede, négyötöde találkozik a műtéti beavatkozással, de nem mindig terápiás céllal, hiszen műtétre kerülhet sor már a tumor kivizsgálásakor, vagy a rehabilitáció során, rekonstrukció esetén.
Mi jellemzi a műtét utáni időszakot?
Az esetek túlnyomó részében kiderül, hogy további kezelésre van szükség, ami fokozza a pszichés megterhelést, még akkor is, ha a korábbi beszélgetések során már felmerült az esélye a további beavatkozásoknak. A műtét utáni kezelésekhez súlyosabb stádiumot asszociálnak a betegek. Azzal, hogy meghosszabbodik a terápia, a kezelés akár fél évig is eltarthat, tovább nőnek a szociális problémák. Mikor tudok újra dolgozni? Ki vezeti a háztartást? Ki tartja el, és hogyan a családot? Emellett fokozódik a haláltól, haldoklástól való félelem is. A betegek úgy élik meg, hogy egyik rossz hír jön a másik után. Ebben a helyzetben kell döntések sorozatát meghozni a kezeléssel, családdal, munkával kapcsolatosan. Hatalmas lelki teher ez a betegek számára. Nem elhanyagolható maga a kezelés ténye sem. A sugár-, és kemoterápia esetén meghatározó a megélt tapasztalat, amit ismerősök, rokonok éltek át, sokszor a beteg szeme láttára. Sokkal nehezebb a beleegyezés, ha nehéz sorsú, sokat szenvedett daganatos beteg volt a családban. Tovább nehezíti a beleegyezést, amikor a beteg a műtét után tünetmentes, teljesen egészségesnek érzi magát, és szembe kell néznie a kemoterápia és a sugárterápia várható mellékhatásaival, várhatóan közérzete és életminősége romlásával. Ismételni tudom csak önmagam, hogy mennyire fontos az orvosteam munkája, a személyre szabott felvilágosítás, a pszichoszociális támogatás, a beteg és családjának aktív, életerős hozzáállása, amelyek mind abban segítenek, hogy a páciens a leghatékonyabban tudjon megküzdeni a betegséggel. Haris Éva Megjelenés: Férfi Egészségőr