Az a pillanat, mikor a páciens a daganatos betegség tényével szembesül, mindenki számára igen megrázó, és a neheze még csak ez után jön. A diagnózis közlését megelőzi egy kivizsgálás, majd követi a terápia, utána a rehabilitáció, mely mind-mind súlyos lelki és testi terheket róhat a betegre. A testi tüneteket az onkológusok kezelik, de a lelki elváltozásokra is van szakember: a pszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter. Ezen belül kimondottan a daganatos betegségek lelki hátterével foglalkozik a pszichoonkológus. Beszélgetőpartnerem dr. Kegye Adrienne, aki 15 éves onkológus és sugárterapeuta szakorvosi múlttal háta mögött a testi tünetek kezelését a lélekgyógyításra váltotta fel, és ma már pszichoonkológusként dolgozik. A doktornővel 6 részen keresztül térképezzük fel a lelki segítség színtereit és lehetőségeit a szűrővizsgálatoktól egészen a gyógyulásig.
Mitől lesz valaki jó pszichoonkológus?
Elsősorban attól, hogy szakmailag tökéletesen megalapozott tudású, megértő, elfogadó és nyitott a páciensek lelki problémái iránt. Az én helyzetem előnye, hogy akár urológiai, akár bármely más szervet érintő daganatos elváltozások esetén ismerem a terápiás lehetőségeket, tüneteket, a rehabilitáció formáit és az ezekhez társuló lelki problémákat, és mindezeket figyelembe véve igyekszem megkönnyíteni ezek megoldásait az emberek számára. Minden ember más, fontos, hogy megismerjük a beteget, hiszen csak akkor tudjuk megítélni, hogy mi módon tudjuk lelki válságát oldani. A szakrendelőkben, kórházi osztályokon megforduló hatalmas beteganyag és a rendelkezésre álló idő hiányában azoknak a szakorvosoknak, akik felfedezik és közlik a rákos betegség tényét ritkán van alkalmuk részletesen feltérképezni a páciens betegséghez kapcsolódó érzelmi és szociális problémáit. A pszichoonkológusnál lehetőség van a folyamatos és rendszeres személyes kapcsolattartásra, ami során a szakember alaposabban megismeri a beteget, félelmeit, reakcióit, érzéseit, így lehetősége nyílik lelki segítségnyújtásra. Természetesen fontos a teammunka, a pszichoonkológus és az urológus közösen tudják elérni a lehetőségekhez képest legtökéletesebb és leggyorsabb gyógyulást. Általában 50%-a a pácienseknek egyedül, családja, környezete és kezelőorvosa segítségével is megbirkózik a daganatos betegség tényével, 25%-ának van szüksége lelki támogatásra, és a maradék 25% már előzőleg is fennálló pszichiátriai vagy pszichológiai problémái miatt szakvizsgálatot és kezelést igényel. Fontos, hogy a kezelőorvos bátorítsa azokat a pácienseket, akik szoronganak, döntésképtelenek, hogy kérjenek segítséget. Nem minden esetben van szükség terápiára, sokszor a pszichoonkológusnál tanácsadás zajlik. A tanácsadás megkönnyíti a döntéshozatalt, az új helyzethez való alkalmazkodást. Mikor megbeszélve a lehetőségeket a páciens meg tudja hozni a döntést a jövőjével kapcsolatosan, akkor megnyugszik, együttműködőbbé válik, és gyakran nincs szükség további pszichoterápiára. Az is előfordulhat, hogy a diagnózisközléstől egészen a rehabilitáció végéig szükséges a lelki támogatás, ez teljesen egyénfüggő, sőt arra is van példa, hogy már a daganatos elváltozás gyanúja esetén is félelmek és szorongás lesz úrrá a páciensen.
A tumoros megbetegedés ténye hallatán, hogyan reagálnak a férfiak, mi foglalkozatja őket a leginkább?
Elsődleges, nemtől függetlenül, a szorongás, aggódás, esetleg düh. Félelem a kezeléstől, a fájdalomtól, a magatehetetlenségtől, az élet végétől. A szociális és egzisztenciális változástól való félelem jellemzőbb a férfiakra: a családban betöltött szerep megváltozása, a munkahely megtartása, a családfenntartó szerep elvesztése mind-mind nagy lelki teher. A diagnózisközlés után általában 6-8 hét is eltelik, mire a páciens és a család alkalmazkodik az új helyzethez. Ez viszonylag rövid idő, és tovább nehezíti a helyzetet, hogy közben elkezdődnek a kezelések.
Van-e jelentősége a betegség elfogadásában, feldolgozásában az életéveknek?
Sokkal jobban függ a személyiségétől, hogy mi módon kezeli a stresszhelyzeteket, milyen a támogatottsága. A többszörösen terhelt élethelyzetben – pl. munkahelyi problémák, nyugdíjazás, partner betegsége – lényegesen nehezebb az elfogadás. Viszont kétségtelen, hogy az életszakaszok is befolyásolják az elfogadást, hiszen más élethelyzetet kell megoldani. A fiatalok rugalmasabbak, aktívabbak a betegséggel való megküzdésben, de nem lehet általánosítani. Hatalmas egyéni különbségek vannak, korosztályokon belül is.
Beszéltünk a team munkáról, amiben az urológus és a pszichoonkológus vesz részt. A család tud-e valamiben segíteni?
Igen, az egész folyamat során nagyon fontos szerepe van a családnak. A betegek sokszor a diagnózis hallatán az őket érő lelki trauma miatt képtelenek az információk pontos begyűjtésére. Ilyenkor sokat segíthet a kezelőorvossal történő megbeszéléseken résztvevő családtag, általában a feleség vagy felnőtt gyermek. Hazaérve újra átbeszélhetik a hallottakat és rendszerezhetik a teendőket, elősegíthetik a beteg döntéshozatalát. Az is nagyon jó, ha a család rugalmasan kezeli a problémákat, átmeneti, gyors megoldásokat talál, hogy levegye a terhet a beteg válláról, gondolok itt az otthoni teendők átszervezésére, feladatok elosztására. A család mellett meg kell említenem az egyén döntési jogát, ami szintén elősegíti az elfogadást. Tapasztalati tények bizonyítják, hogy ha van a betegnek lehetősége részt venni a döntéshozatalban, és választani a terápiás és a rehabilitációs lehetőségek között, akkor kevésbé szorong, könnyebben elfogadja a helyzetét, és a kezelések során együttműködőbb tud lenni.
Ahogy ezt olvashatták, a legtöbb esetben nagyon rövid idő telik el a diagnózisközlés és a terápia megkezdése között, és ebben az időszakban is számtalan probléma adódik, nincs ez másképp a terápia alatt sem. A következő hónapban a terápia alatti lelki megpróbáltatások orvoslási lehetőségeiről olvashatnak majd.
Szerző: Haris Éva
Az interjú megjelent a Férfi Egészségőr online magazinban!